M. Makkai Piroska
1910-1998
Életrajz Biography
M. MAKKAI Piroska (1910-1998)
Festőművész, grafikus.
Erdélyben született, az idő szerint Magyarországon, egészen pontosan az Osztrák-Magyar Monarchiában, de - a Trianoni Békeszerződés döntésével - , mire eszmélni kezdett, Romániában találta magát, a zsilvölgyi bányavidéken, apa nélkül. Még iskolás se volt, de már csak rajzolni akart, holott képet - református lévén a család, akár csak szentképet is - csak évekkel később látott. A három gyermekkel özvegyen maradt édesanyja nem gondolhatott továbbtanittatására, mindössze kivételesen szép kézirását kamatoztathatta egy ügyvédi irodában. De a gondviselés mégis hozzásegitette ahhoz, hogz Kolozsvárra kerüljön, felvételizzen a Szépművészeti Főiskolára, ahová előképzettség nélkül, minden szabályt mellőzve egyetlen rajza alapján vették fel a román (!) művész-tanárok.
1933-ban kapott diplomát, rajztanári állást azonban nem, a kolozsvári Irisz gyárban lett porcelánfestő.
Az 1934-1935-ös tanévre viszont budapesti Képzőművészeti Főiskolára kap ösztöndijat, ahol Varga Lajos Nándor grafikai osztályába kerül, tőle, a legjobb mestertől tanulja meg a fametszés technikáját.
1935 őszén rajztanári kinevezést kapott a nagyváradi leánygimnáziumba. Ott volt első egyéni kiállitása is: egyetlen éjszakára állitotta ki akvarelljeit az újságiróklubban, s reggelig minden képét megvásárolták - akkor még kedves, bohém, művészeket kedvelő, jórészt magyar város volt Várad.
1938-ban férjhez ment, négy év alatt három gyermeke született, de folyamatosan festett, tanitott, fametszeteket rajzolt-vésett azokban az években is.
1943-ban megjelent Kolozsváron Az Asszony cimű, 26 metszetet tartalmazó albuma az "örök Mellékszereplőről", ahogyan az előszót iró Szabédi László nevezi a megértéssel és szeretettel ábrázolt fáradhatatlan anyákat, feleségeket. E munka voltaképp Makkai Piroska egész életén át folytatódik - akár a nagy magyar asszonyok, akár saját önéletrajzi sorozatára gondolunk, akár festményei témáira. Férje ebben az évben bevonul katonának, s a háború végén se kerül haza, rá hárul gyermekei nevelésének gondja.
1944-ben, a háború kényszeritette menekülés végállomásaként Nagybányán telepszik le. Fest, fametszetet készit, rajztanári állást is kap a gimnáziumban.
1949-ben aktiv közreműködésével szervezik újjá a régi festőtelepen a nagybányai festőiskolát, ott kapja meg Thorma János műteremlakását, festeni tanitja a tehetséges magyar és román fiatalokat - több tanitványából lesz ismert, neves művész. Rendszeresen kiállit Nagybányán, Erdély nagyvárosaiban, Bukaresteben országos tárlatokon. Állami megrendeléseket kap - és persze kultúrpolitiaki irányitást a szocialista realizmus szellemében, aminek mérsékelt sikerrel képes eleget tenni. Számos egyéni tárlata közül talán legnagyobb örömére szolgált, hogy a zsilvölgyi Lupény városában, ahol hajdan aknász volt az édesapja, 1954-ben ő rendezhette a legeslegelső kiállitást, s a látogatók között akadtak, akik még emlékeztek a családjára, s arra a kicsi lányra...
1955-ben értesitést kap: halottnak tudott férjét rehabilitálta a Szovjetunió és hazohozták a kkolimai rabtáborból - mint magyar hadifoglyot - Magyarországra.
1956-ban gyermekeivel útlevéllel Budapestre utazik. Kérik és megkapják a magyar állampolgárságot, s megadatik az újra egyesült családnak az egyetlen kegy a sorstól: részesei lehetnek az 1956-os forradalom világcsodálta élményeinek.
Élete második felében tehát Magyarországon, Budapesten lakik és dolgozik, állitja ki munkáit Makkai Piroska, de ez a történelem kényszere. 1981-ben, a kolozsvári Korunk Galériában rendezett gyűjteményes fametszet kiállitása alkalmából nyilatkozta: "Ma is csak itt érzem otthon magam" s rendszeresen irt naplójának egyik legmegrenditőbb mondata a kilencvenes évekből: "... már nem látom az erdélyi falvakat".
(Az életrajzát irta lánya, Medve Imola, megjelen A Fiú és Apa. Bolyai János és Bolyai Farkas életéből fába metszette M. Makkai Piroska c. album utószavaként, Válasz könyvkiadó, 2003.)
Piroska M. Makkai (1910-1998)
Painter, graphic artist.
Piroska Makkai was born in 1910 in Transylvania, part of Hungary or more precisely the Austro-hungarian Empire at the time, but by the time she came of age, she found herself in Romania, as a result of the Trianon Treaty. She lived without a father as a member of a minoruty in the mining area of the Zsil valley. Her widowed mother of three could not afford to provide an education and so she started to work in a lawyer's office since she had a beautiful handwriting. Through a kind turn of fate was able to travel to Kolozsvár (Cluj) and apply for a place at the College of Fine Arts, where she was admitted by Romanian artist-tutors, against admissions policy, after permitting hust one of her drawings.
She graduated as an arts teacher in 1933, but was unable to find teaching jon and so began to work in the Iris factory in Kolozsvár, painting porcelain.
She won a scholarship to spend the 1934-1935 semester at the Budapest College of Fine Arts, where she attended the graphics classes of Lajos Nádor Varga and acquired the technique of woodcutting form its greatest master.
In the autumn of 1935 she secured a position as an arts teacher in the Protestant Girl's School in Nagyvárad (Oradea). The town's journalist club hosted her first exclusive exhibition, which lasted for only one night, since all her pictures were bought by the morning. Várad being a bohemian town at the time, which greatly appreciated art and the artists.
In 1938 she married and had three children in four years. She continued to teach as well as producing paintings and woodcuts.
In 1943 her series of 26 woodcuts were published in Kolozsvár in an album entitled The Woman, portraying with appreciation and love the tireless mothers and women, who do so many jobs and are always cast in the supporting role, as László Szabédi writes in the album's preface. This theme was a constant source of insipiration for Piroska Makkai throughout her life in her series about great historical Hungarian women, as well as her biographical paintings. Her husband was drafted in the army in the same year, leaving her with their three children and failing to return after the war.
In 1944 as a result of escape from the war she settled in Nagybánya (Baia Mare). She painted, made woodcuts and became a teacher of arts in the town's high school.
In 1949, with her active participation, the art school of Nagybánya was revived. She began teaching here and was given the studio of János Thorma in the old artists' colony. She taught talented young Hungarians and Romanians to paint - some of her students became well-known artists.
She had regular exhibitions in Nagybánya, other Transylvanian towns and Bucharest, she had received orders from the state- and in the spirit of socialist realism also directieves of the cultural politics, which she was able tot fulfil with little success. Among her exclusive exhibitions was probably most delighted by the fact that in 1954 she organized the first ever exhibition in the small village of Lupény (Lupeni), in the Zsil valley, where her father used to work as a miner. Some visitors even remembered her family and that little girl...
In late November of 1955 she was informed that her husband who was thought to be dead had actually been rehabilitated and brought back to Budapest from the Kolima prisoners'camp as a Hungarian prisoner of war.
In the summer of 1956 Piroska Makkai and her children travelled to Budapest, where they applied for and received Hungarian citizenship and destiny gifted the reunited family with being able to participate in the events of the 1956 revolution, which had been admired by the world.
During the second part of her life Piroska Makkai lived, worked and had wxhibitions in Budapest, Hungary, although this choice was made for her by history. In 1981, at an opening of her exhibition in Korunk Gallery in Kolozsvár, Transylvania she confessed: "Even today this is the only place where I feel home." One of her most moving sentences in her diary from the 90's: "...I can not see the villages of Transylvania any more..."
(short biography written by her daughter, Imola Medve as post scriptum in the album entitled Son and Father. From the lives of János Bolyai and Farkas Bolyai Woodcuts by Piroska M. Makkai. Translated ny Andrea Johnson. Válasz Publishing House, 2003.)
